Az ember legmagasabb szintű szellemi tevékenységével - a tanulással, a gondolkozással és a beszéddel függ össze a nyelvtanulás. Róluk sok részletet és kevés biztos ismeretet nyújtanak a tudományok - a filozófia, a pszichológia, a neurológia, a nyelvészet, a pedagógia, a módszertan. Sok, egymásnak homlok egyenest ellentmondó elmélet létezik, és száz-százötven éves hagyományokon mintegy 40 féle nyelvoktatási módszer alakult ki. Közös jellegzetességük, hogy nem a spontán, hanem a tudatos nyelvhasználatra építkeznek, és így egyesek képesek, mások képtelenek használható nyelvtudást szerezni.

A Villám  Módszer segítségével a gyermeki nyelvtanuláshoz hasonlóan - fokozatosan és különös erőfeszítés nélkül - jut el a nyelvtanuló a nyelvismerethez:
1. először mások megértéséhez és a jó kiejtés képességéhez,
2. majd adott szöveg módosításához, manipulálásához,
3. és ezután a spontán saját beszéd képességéhez.
4. Az idegen nyelven való gondolkozás - a belső néma beszéd és a képzelet kapcsolata közben magától kialakul. Hamarabb, mint gondolnánk.

Mindez forradalmi változás a tanítás-tanulás eljárásaiban, eredményességében, forrásaiban, sorrendjében, fokozatosságában, ütemezésében, - azaz: teljességében.

A gyakorlat fő jellemzője: hogy a nyelvtanuló minden idegen nyelvi mondattal úgy találkozik először, hogy
1. előre ismeri a jelentését.
2. felismeri az általa korábbról ismert elemeket,
3. kikövetkezteti az ismeretlen elemek jelentését.

Ebben a „trükk” annyi, hogy minden új mondat jelentése a hangfeldolgozásban előre(!) elhangzik magyarul. Megértéséhez nincs szükség az új szavak és nyelvtani szabályok előzetes ismeretére. Ezeket a jelentés ismeretében kikövetkezteti a nyelvtanuló. Ettől élvezetes, emlékezetes és eredményes ez a nyelvtanulás. Az anyanyelv elsajátításához hasonló, csak könnyebb nála. Itt mindig és pontosan ismerjük ugyanis a szöveg jelentését.

A tananyag-feldolgozás jellegzetessége

A tanító feldolgozás a ráismeréses, spontán tanuláshoz belső szöveg-ismétlődéseket tartalmaz. A szöveg egyre növekvő, összefüggő egységekben is elhangzik. A nyelvtanuló a „forró emléknyomon” újra meg újra rájuk ismer, és már érti is.
A kiejtés begyakorlását szolgálja a beszéltető-ügyesítő feldolgozás, mely időt ad a szöveg fennhangon való kimondására is. Az ismétlő CD-kel (kazettákkal) a leckék teljes szövege újra meg újra meghallgatható.

A tanszöveg jellegzetessége A Villám Tananyagok szövegei szokatlanul bőségesek. Párbeszédekben is, elbeszélésekben is elhangzanak a lecke történetei, hogy közben a kifejezéseket sokféle alakban és szövegkörnyezetben megismerhessük. A szövegekben szokatlanul sokféle nyelvtani jelenség együttesen fordul elő. Ezeket nem magyarázzuk, hanem kellően sokszor megmutatjuk. Így hamar kialakulnak a sejtések, a „megértéshez szükséges, globális nyelvtani ismeretek”.

A nyelvvel való „bánni tudás” képességét erre alapozzuk; a szöveg transzformálásával, „csűrése-csavarásával” alakítjuk ki, és fejlesztjük. „Aludjunk rá egyet!” - mondjuk sok élményünkre, hogy közben kitisztuljon a fejünk.
Aludjunk az új tananyagok nyelvi élményeire is, hogy a „tudás-, illetve memória-konszolidáció” agyi folyamatainak teret adjunk!
Ezt az új agykutatási eredményt a tanulás ütemezésében eredményesen kihasználjuk. Alkalmanként többféle szöveggel folyik a tanulás, és egy-egy szöveggel sok alkalommal találkoznak a nyelvtanulók, és egyre magasabb szintű gyakorlatokat végeznek vele.